Flowers Clock 2

Magamról

Saját fotó
Magamrol,es persze nem a multrol hanem a mostanirol irni nehez,mert megint egy valtozo idoszakba leptem...megnottek a gyermekek,rendre mindegyikuk epiti a sajat eletet...s nekem megis tovabbra is feladatom,hogy mellettuk alljak es segitsem oket erom szerint.De miota lassan hobbim lett a nettezes,hat bizony tagult a latokor...tehat festek,kiallitasra keszulok,olvasok es irok ,fenykepezek es nettezek,emellett fozocskelek finomsagokat foleg amikorra erkeznek haza a gyermekeim.

2009. február 14., szombat

KInces Zoltan honlapja

Válaszút
Nimród király
Regénybemutató képekben
Bemutatkozás
Bakkermann képekben
Néhány vers



Néhány versike a sokból

Kincses Zoltán:
Valaki csendben megérkezett

Elmúlt egy esztendő, s átadta helyét,
Csendben s lopva távozott,
Keserű mosollyal az ajtóban még megrázta fejét.
Nem szólt egy szót sem, mint kit titkos bűn nyomaszt,
Zsákjában elvitte magával a sok elfojtott panaszt.
A szeme sarkában összegyűlt sok nehéz redő,
A lelke hideg, gazdátlan, elhagyott temető.
Mire észbe kaptunk, őt már elnyelte a köd s a homály,
Kihívta őt a világ s sok ismeretlen táj.
A tűzhely tövében már az Újév pihent,
Nem sokkal vidámabb, mint aki nemrég kiment.
Fiatalabb ő, erősebb, duzzad benne sok szikrázó remény,
S a kandalló tüzében felgyúlt egy költemény.
Miközben a lángokra új fákat pakolt,
A szája sarkában megláttam egy mosolyt.
Mint aki tud valamit, de még nem árulja el,
A csendes somolyra sok táncoló láng felel.
Ő rám nézett, majd újra lehajolt,
Majd a lángok közé egy új rönköt pakolt.
Most már nem úgy ült, mint egy elhagyott ékezet,
Mint aki zordon időkben váratlan érkezett,
Hanem mint lángokból támadt elszánt akarat,
Ahogy egyik kezével szítja a parazsat.
A másikkal int felém, hogy mellé üljek én,
S egy aranyfény suhant át fátyolos szemén.
Nem szólt ő egy szót sem, csak lágyan átkarolt,
És akkor ott közöttünk mély béke honolt.
Ahogy vállamon éreztem megnyugtató kezét,
Mint a szendergő vulkán, ha felnyitja szemét,
Új hit éledt bennem, új erő és akarat,
Még most sem találok rá igazán szavakat.
Ránéztem, s láttam, hogy ő más, mint elődje volt,
Fáradt tagjaimba egy szempillantás alatt új erőt csiholt.
Melegség járt át, s valami mély szeretet,
S láttam felgyulladni sok apró tüzeket,
Melyek egymásra találnak, felszökő lángokat,
Lendülő kezeket, s nevető arcokat,
Békét, boldogságot, bársonyos tavaszt,
Táncoló lányokat, mely ajkamra dalt fakaszt.
Ő volt az, az Újév, ki elhozta ezt nekem,
Miközben a tűz mellett megfogta kezem.
Tudtam, valaki csendben megérkezett,
Ki fel tud támasztani országot, nemzetet,
Ki felolvasztja bennünk a kínt, mely ráfagyott,
Ki a régi földbe ültet majd nevetve új magot.
Szívem kigyúlt, valaki megérkezett,
S halkan dúdolni kezdtem egy új éneket.
Szeghalom, 2009. január 1.

2009. február 2., hétfő

BORDY MARGIT"DELUTAN"

DELUTANI CSEND...............AGO.OTA

DÉLUTÁNI CSEND........................................AGO.OTA

BORDY MARGITNAK
„DÉLUTÁN”CíMÜ FESTMÉNYE


TITKOKAT ŐRZŐ JÁTÉK
A TESTEKEN A FÁNY - ÁRNYÉK
BABÉRRÓL ÁLMODÓ FELHŐ
EGET TÁMOGAT … DERENGŐ
SELYMESRE FÉNYEZ EMLÉKET …
ABLAKBAN MARASZTAL NEMLÉTET
MíTOSZ - ŐRZŐN FEHÉR ÁRNYÉK
DÉLUTÁNI SZELID BÓLITÁSKÉPP
MINTHA LENNE TALÁNY
RÉGI VÁGYAKKAL … HAJDANÁN
ELŐVARÁZSOLT ÉLET - SZIMFÓNIÁK …
BELESZÉDŰL A BABÉRÉG
MINTHA … MINTHA EGY KEDVES HANG
DÉLUTÁNI CSENDBE HíVNA…
ITT ŐSZÜLŐ VESSZŐFONAT
VIGASZ SELYME … NIMFA ÁLMA …
SZÉPSÉGEKKEL VERSENGŐ FÁMA …
EMLÉKEZŐ CSEND VIGASZTAL
MINTHA
AZ AZ OLAJÁG BORONGÓ FELHŐKRE NEVEDET íRNÁ
MíTOSZ - ŐRZŐN ÁRADSZ KI
VIBRÁLÓ FÉNY HíV
TITKOKAT ŐRZŐ JÁTÉK
A DÉLUTÁNI FÉNY - ÁRNYÉK
KIVÁNCSI SZEMEK CSENDJE KERGET
BARANGOLÓ KÖSZÖNETTEL
SIMOGATÓN MEGPECSÉTEL
EGYMÁSBA FONÓDÓ VALLOMÁSBAN
ÖRÖKZÖLD ÁLLOMÁSOK CSÓKJA …
TITOK … SZERETŐN VIGASZTAL
AZ ABLAKON BEBUKÓ MESSZESÉG
CSENDEN INNEN ÉS TÚL
A DÉLUTÁN ÁTÖLEL … BABÉRÁG VÉD !