AURAAGO.OTA: 2011

2011. december 14., szerda

Letoltheto konyvek...

Találtam most egy oldalt,letölthető könyvek vannak benne,lehet hogy használható nézzétek meg. http://belsoszepseg.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=belsoszepseg&oldalkod=letoltheto_konyvek

2011. december 9., péntek

visează corbul...cum

lucește vârful muntelui...

ecoul etern albit

un dar ale symfoniilor seculare

banal înghețat în timp

unește cerul azur

cu pământul crucificat...strivit mă simt

într-un nihil neechilibrat

din răstimpuri adunate pe drum...

visează nisipul...

lucește în stele făclii

haina sarbatoritei lumini de Crăciun!

în cronică de așteptări iară și iară

reconstruim cetatea de piatră

pe altarul sufletului divin

pe un ram...pe un dram

ale veșnicului verde hram!

brad puternic în credință pură

strălucește prin gânduri nou născute

și arată ca o prea frumoasă prințesă..se scuză

în geamătul lunii ce sculptează visul ștrengar

în globul aurit de scânteie vie...

se aprind dorințe și în ochii copiilor!

sfera cronicii de așteptări seculare ne atinge...

păstrează comoara veșniciei sfinte

pentru un viitor de sub multicolorul curcubeu!

2011. április 22., péntek

ORVENY

ÖRVÉNY
by Barta József on Friday, April 22, 2011 at 9:36am

Mikor mind kihunytak fenn a csillagok,

s helyükön csak setét lyuk tátongott,

mi porban élők itt lenn, bízvást hittük,

szemhunyásnyi lesz e káprázat,

s tértünk álomra, mint minden éjjel,

remélve, hajnalát hasítja rajt a Nap,

s mint védtelen nyáj bújtunk ölelőn,

félelmünket egymásból kiszorítva,

szótlan, … még rebegés sem hallott,

számolatlan telő, lassuló időben,

állt, állt, tán még vissza is forgott,

keresvén múltjában élő hajnalát,

hol felszakad a nyomasztó setét,

s jő, mint megváltó, … fénysugár,

aranyozni lét virágzó mezejét,

láttatni rajt futó meztén lábakat,

apró vágyaktól kacagón kergetőző,

árnyékukat elhagyó lélek szárnyakat,

de nem ….

nem akar nyílni az éltető fénykéve,

mit ég felé fohászkodó kar ölelne,

mag, mi kévéből lélekként kipergett,

mára kidobott emberi ocsú lett,

elhagyatva lettünk, halódó reményben,

temetve föld pora helyett, vak sötétbe,

falak, miket húztunk magunk köré,

omolnak ránk múlandó testként,

a menekülő láb dermed kővé,

egy tébolyult sikoly, üvöltő széllé,

már oly sincs, ki koporsót szegezne,

benn fekszik, sorsát beteljesítve,

föléje magaslik múlt keresztfája,

ráfeszítette, kitől kenetét várja,

mint védtelen pára, szakad a lélek,

keresztre kúszva remél menedéket,

fényt keres a felfeszült szemében,

tanúságot, a világ enyészetében,

de talán mégsem …

mégsem lettünk számkivetve,

a kereszten virrasztó a Napot kérte,

csillag nyíljon minden szemben,

hol még lélek aszalódik embertestben,

holt mag, tűznek szentségében égjen,

fény keresőt, áldó víz kereszteljen,

a parázs, mit lélek csent egykoron,

örökké virrasszon, soha ne aludjon,

táncoljon, mint éjmulasztó izzó láng,

szálljon mint hajnalhozó dalos madár,

mint oldott kéve, bomoljon szerte a fény,

a széttört homokóra ne peregjen időként,

árnyékát, ne lássa többé az ember,

mit testének fala a fénytől elnyel,

csak lélek maradjon kicsiny házában,

a lét, igéből szőtt valójában …,

testruhánk örök időkre levetvén,

már örvénylőn áradunk,

Isten tenyerén.

(Sherab Senge)