Annak örüljünk, ami van
HA MESÉS TAVASZ
HÁT AZ SE BAJ
MERT A BELSŐDBŐL
MINDEN SZÉPEN
ÚJRA FAKAD
_____
WASS A: Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
...
..
.
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
....
Az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
.....
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
prof DR. WASS ALBERT
Magamról
- PALETTAAGO
- Magamrol,es persze nem a multrol hanem a mostanirol irni nehez,mert megint egy valtozo idoszakba leptem...megnottek a gyermekek,rendre mindegyikuk epiti a sajat eletet...s nekem megis tovabbra is feladatom,hogy mellettuk alljak es segitsem oket erom szerint.De miota lassan hobbim lett a nettezes,hat bizony tagult a latokor...tehat festek,kiallitasra keszulok,olvasok es irok ,fenykepezek es nettezek,emellett fozocskelek finomsagokat foleg amikorra erkeznek haza a gyermekeim.
2009. december 29., kedd
2009. december 23., szerda
2009. december 22., kedd
Karácsony
Baja Mihály:
Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változnánk meg,
Csak nekünk ócska minden, ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága...
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
Baja Mihály:
Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változnánk meg,
Csak nekünk ócska minden, ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága...
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
2009. december 20., vasárnap
2009. december 18., péntek
2009. december 17., csütörtök
2009. december 16., szerda
In memoriam Ditrói Ervin
2009. december 15. Olvasta 463 felhasználó.
Németh Júlia
Mit keresnek ezek itt? – kérdeztem megütközve a Ceauşescut dicsőítő, képzőművészeti alkotásokkal illusztrált, vaskos Omagiu-kötetek láttán, amelyek ott sorakoztak feszes rendben a könyvespolc értékes kötetei mellett. Ditrói Ervin a rá oly jellemző ravaszkás mosollyal válaszolt: csodálkozik ugye? Hát őket is magammal viszem. Emlékeztetőül. Dokumentumnak.
Hogy hová, nem részletezte, én pedig nem kérdeztem, de sejtettem. Majd egy későbbi látogatásom alkalmával megajándékozott azzal a kötetével, amit – barátainak köszönhetően – még a kivándorlását megelőző utolsó előtti pillanatban, 1982-ben sikerült a Kriterion Könyvkiadónál megjelentetnie. A Képek és jelképek – Közelítések művekhez, művészekhez azóta is könyvszekrényem egyik legbecsesebb és leggyakrabban forgatott kincse. Követendő példaképül és segédeszközül szolgált, s szolgál mind a mai napig azon a pályán, amelyen, szerény léptekkel ugyan, de nyomdokaiban elindulhattam.
„... A műalkotások határtalanul magányosak, s talán a kritikával közelíthetők meg a legkevésbé. Csak a szeretet foghatja fel, tarthatja meg őket s lehet igazságos hozzájuk” – vélte Rainer Maria Rilke, s vele együtt Ditrói Ervin is, aki kötete mottójául választotta az idézetet. S aki tevékeny, gazdag élete során ennek a princípiumnak a jegyében munkálkodott. Mégpedig olyanformán, hogy a múlt század ötvenes éveinek legelején, szinte szálegyedül, létrehozott Kolozsváron egy Művészeti Múzeumot, amely mind a mai napig a város egyik legjelentősebb és leglátogatottabb kulturális intézménye. Közben pedig művészettörténetet oktatott a főiskolán, és lankadatlan figyelemmel követte nyomon a művészeti élet alakulását. Szakmai érdeklődéssel és mélységes humánummal fordult a művészek felé. Szakszerű műkritikáira az objektív értékítélet mellett a műalkotások iránti szeretet és az alkotók iránti megbecsülés a jellemző. Az az emberi nyitottság és empátia, amely nélkül nem érdemes, de valójában nem is lehetséges egy-egy műalkotás megközelítése, lényegének megismerése és megismertetése. Korának értő, szépírói adottságokkal is megáldott krónikásaként – múzeumigazgatói feladatai mellett – kritikai írásaival, esszéivel rendszeresen jelentkezett a sajtóban, művészeti kiadványokban, kötetekben. S amikor az úttörés nehéz évei után úgy tűnt, immár végérvényesen „bejáratta” a múzeumot, a felsőbb hatalmak úgy döntöttek: a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. 1967-ben „szolgálati érdekből” áthelyezték a Népi Művészeti Iskolába aligazgatónak. Nem véletlen tehát, ha évek múltán, végül úgy döntött, elhagyja szeretett szülővárosát, Kolozsvárt. Több ezer kilométer távolságból sem szakadt azonban el Erdélytől. Utolsó pillanatig lankadatlan érdeklődéssel követte az itteni művészeti élet alakulását, s izraeli otthonának ajtaja mindig nyitva állt a hazai vendég előtt. Bizonyíték rá ez a múlt évben készült fénykép is, amelyen éppen Ledniczky Bélát, az ismert kolozsvári bűvészt fogadja otthonában.
Néhány napja azonban az ajtó bezárult. Ditrói Ervin most már odaföntről mosolyog le ránk. Közelebb került azokhoz, „akik a csillagok közt vannak, mint Perszeusz, Orion, a Szűz és Herkules és a herkulesek, az emberi szellem és lélek hajdan földön járt hősei, akiken beteljesedett a csillagsors és a non omnis moriar.”
93 évesen távozott, életműve, kötetei és szellemisége viszont tovább él, és meghatározó szerepet tölt be Kolozsvár és egész Erdély művelődési életében.
2009. december 15. Olvasta 463 felhasználó.
Németh Júlia
Mit keresnek ezek itt? – kérdeztem megütközve a Ceauşescut dicsőítő, képzőművészeti alkotásokkal illusztrált, vaskos Omagiu-kötetek láttán, amelyek ott sorakoztak feszes rendben a könyvespolc értékes kötetei mellett. Ditrói Ervin a rá oly jellemző ravaszkás mosollyal válaszolt: csodálkozik ugye? Hát őket is magammal viszem. Emlékeztetőül. Dokumentumnak.
Hogy hová, nem részletezte, én pedig nem kérdeztem, de sejtettem. Majd egy későbbi látogatásom alkalmával megajándékozott azzal a kötetével, amit – barátainak köszönhetően – még a kivándorlását megelőző utolsó előtti pillanatban, 1982-ben sikerült a Kriterion Könyvkiadónál megjelentetnie. A Képek és jelképek – Közelítések művekhez, művészekhez azóta is könyvszekrényem egyik legbecsesebb és leggyakrabban forgatott kincse. Követendő példaképül és segédeszközül szolgált, s szolgál mind a mai napig azon a pályán, amelyen, szerény léptekkel ugyan, de nyomdokaiban elindulhattam.
„... A műalkotások határtalanul magányosak, s talán a kritikával közelíthetők meg a legkevésbé. Csak a szeretet foghatja fel, tarthatja meg őket s lehet igazságos hozzájuk” – vélte Rainer Maria Rilke, s vele együtt Ditrói Ervin is, aki kötete mottójául választotta az idézetet. S aki tevékeny, gazdag élete során ennek a princípiumnak a jegyében munkálkodott. Mégpedig olyanformán, hogy a múlt század ötvenes éveinek legelején, szinte szálegyedül, létrehozott Kolozsváron egy Művészeti Múzeumot, amely mind a mai napig a város egyik legjelentősebb és leglátogatottabb kulturális intézménye. Közben pedig művészettörténetet oktatott a főiskolán, és lankadatlan figyelemmel követte nyomon a művészeti élet alakulását. Szakmai érdeklődéssel és mélységes humánummal fordult a művészek felé. Szakszerű műkritikáira az objektív értékítélet mellett a műalkotások iránti szeretet és az alkotók iránti megbecsülés a jellemző. Az az emberi nyitottság és empátia, amely nélkül nem érdemes, de valójában nem is lehetséges egy-egy műalkotás megközelítése, lényegének megismerése és megismertetése. Korának értő, szépírói adottságokkal is megáldott krónikásaként – múzeumigazgatói feladatai mellett – kritikai írásaival, esszéivel rendszeresen jelentkezett a sajtóban, művészeti kiadványokban, kötetekben. S amikor az úttörés nehéz évei után úgy tűnt, immár végérvényesen „bejáratta” a múzeumot, a felsőbb hatalmak úgy döntöttek: a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. 1967-ben „szolgálati érdekből” áthelyezték a Népi Művészeti Iskolába aligazgatónak. Nem véletlen tehát, ha évek múltán, végül úgy döntött, elhagyja szeretett szülővárosát, Kolozsvárt. Több ezer kilométer távolságból sem szakadt azonban el Erdélytől. Utolsó pillanatig lankadatlan érdeklődéssel követte az itteni művészeti élet alakulását, s izraeli otthonának ajtaja mindig nyitva állt a hazai vendég előtt. Bizonyíték rá ez a múlt évben készült fénykép is, amelyen éppen Ledniczky Bélát, az ismert kolozsvári bűvészt fogadja otthonában.
Néhány napja azonban az ajtó bezárult. Ditrói Ervin most már odaföntről mosolyog le ránk. Közelebb került azokhoz, „akik a csillagok közt vannak, mint Perszeusz, Orion, a Szűz és Herkules és a herkulesek, az emberi szellem és lélek hajdan földön járt hősei, akiken beteljesedett a csillagsors és a non omnis moriar.”
93 évesen távozott, életműve, kötetei és szellemisége viszont tovább él, és meghatározó szerepet tölt be Kolozsvár és egész Erdély művelődési életében.
2009. december 13., vasárnap
2009. december 9., szerda
2009. december 8., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)