PUSZTA SEMMI???????????????

Nikolaus Lenau
Puszta semmi...

A puszta semmi int, amerre nézek;
Agyonpéldázott vándorút az élet,
Sivár bolyongás, jobbra-balra széled,
S az út során a friss erők enyésznek.
Igen, ha végső célig úgy mehetne
Az ember, víg suhanc gyanánt haladva,
Amint az első pár lépést szaladta,
A játékon nevetni tán lehetne.
De létünk zord erők kezén forog,
S ütődik perctől perchez, s törve már,
Mint rossz korsó, mely titkon elcsorog
A tikkadt föld porán, amerre jár.
Immár üres. Kinek kell? Már nem ép ez,
Jobb lesz: dobják a többi tört cseréphez…

Tóth Árpád fordítása

http://ro.netlog.com/go/explore/videos/videoid=...-

Magyarorszag......................2009?

Keressen több ehhez hasonló videót a Online Munka Otthon-n

Zenebona....zenebona.......

http://www.vilko.hu/videogallery/?id=1403&v_id=1403

MESTEREINKNEK......................REMEMBER!

Bordy Margit



„A mi földünk ólom a mindenségen

ezüst bokraink e szavak.

Nyiss fel bennünk pecsétet, zárat

Rózsáink meg ne haljanak”

Adonyi Nagy Mária: Teremtés



Liliom, kőbe vésett asszonyarc

a látomás hitelessége

templomok, kastélyok falán

ég és pokol emléklényei

ember, állat, növény metamorfózisa

csendje fehérségén

árnyékot töröl a Hold.

A pillérről madárraj riad

ha mozdul a reggeli harang

az ablak reneszánsz nyugalmában

a Mester – művekről álmodik.

Körkörös Mandalán utazik

Tibet titkain suhan át

árkádok törékeny ritmusán

peng időn túli lantja

s a Mester titkos receptje

drágakő szikrákban száll a végtelenbe

s bár eltakarja nevét a láthatár

igazát nem váltja fel vásár – sem hiúság.

Kincsas Zoltan verse

Húsvét előtt

Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.